Hibaüzenet

Notice: Undefined offset: 1 counter_get_browser() függvényben (/var/www/html/proba/sites/all/modules/counter/counter.lib.inc 75 sor).

Az angkori ZEMP-ről

Világörökség listára felvett műemlékek hatékony védelme világszerte kényes probléma. Ezek az építmények a ma élő emberiség társadalmi-gazdasági környezetének szerves részét jelentik. Ezért a védelem és a róluk való gondoskodás számos összetett kérdést vet fel, melyek a régészethez, építészethez, vízrajzhoz, üzleti tevékenységekhez, turizmushoz területfejlesztéshez és a joghoz kapcsolódnak.

Ez a felismerés késztetett egy 25 nemzetközi szakértőből álló csoportot arra, hogy kidolgozza a Zónakialakítási és Környezet Kezelési Tervet (ZEMP) az UNESCO számára és alkalmazza ezt az angkori régészeti lelőhelyekre Kambodzsában. A tanulmány, mely számos szakterület kutatási eredményeit tartalmazta, egy jól alkalmazható módszertana volt az adatgyűjtésnek, adatelemzésnek és az adott régészeti lelőhelyekre vonatkozó megoldásokra tett javaslatot. A téma új megközelítése új eszközök bevonását követelte meg. Az adatok roppant nagy mennyiségének kezelése és elemzése a hagyományos módon már nem volt tovább lehetséges. Itt volt az a pont, ahol a számítógép segítségét igénybe kellett venni, az informatika dinamikusan fejlődő új ágával, a térinformatikával együtt.

Christophe Pottier (conservation architect) karikatúrája Meriwether Wilson parktervezőrőlAz Angkor számára készített ZEMP arra összpontosított, hogy meghatározza a régészeti lelőhelyekre nehezedő nyomás elviselhető szintjét, mely a turizmusból, a mindennapi társadalmi tevékenységekből és a környezeti hatásokból származik. Javasolt továbbá egy jogi keretet és közigazgatást, hogy a területet jó állapotban kezeljék és védjék a jövőben. Ezt támogatandó, egy átfogó térinformatikai rendszer készült, mely a legkorszerűbb módszereken alapult, hogy segítse a minden szakterületre kiterjedő adatgyűjtési munkát, a változásvezetést, elemzést és jelentéskészítést.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy a régészeti kutatás két fő problémája napjainkban a szabványos módszertan hiánya és a meglévő régészeti adatbázisok közötti összeegyeztethetetlenség. Szerencsére, a ZEMP pozitív választ tud adni mindkét kérdésre. Ezért azokon a területeken, ahol a hatóságoknak a problémák ugyanolyan összetettségével kell szembenézniük, mint a kambodzsai társaiknak, legalábbis a ZEMP irányelvek bevezetésére vonatkozó alapos megfontolás felettébb javasolt.

A sors iróniája, hogy a világhírű régészeti helyszínekre leselkedő két legnagyobb veszélyforrás az agresszív turizmus áradata és a helyi lakosság, mely saját megélhetését a műemlékek létezéséből szerzi. Christophe Pottier (conservation architect) karikatúrájaki  Peter Aderhold turizmusra szakosodott közgazdászrólEléggé sajnálatos módon, az efféle magatartás nem ellenkezik a mindennapi emberi viselkedéssel, azonban semmiféleképpen nem fogadható el normálisként.

Az ökológiai és gazdasági folyamatok irányultságában megengedett spontán jelleg biztosan negatív visszahatást eredményezne a régészeti örökségre nézve. Itt nincs semmi keresnivalója a szabadpiaci elméleteknek, azonban egy meggondolatlan beavatkozás a helyzetet könnyen még rosszabbá teheti. Ennél fogva a szabályozás szükségessége több mint nyilvánvaló. Alapos környezeti hatás tanulmányok eredményeként, a körültekintő jogalkotás eszközeivel jogi keretet és hatósági intézményeket kell felállítani, hogy biztosítani lehessen a műemlékekre nehezedő nyomás elviselhető szintjét, mely a természetes és mesterséges környezet hatásaiból származik.

Ennek az új és komplex megközelítésnek az alapelve az, hogy a régészeti maradványok nem vehetők ki a környezetükből, de a rájuk ható hátrányos hatások csökkenthetők, vagy az okok megszüntethetők.

Először is, a meglévő környezet sokoldalú feldolgozásával fel kell mérni a kiinduló állapotot, hogy lehatároljuk a területet, összegyűjtsük az összes adatot, melynek jelentőssége van a további feldolgozáskor és rendszerezzük valamennyi információt, melyek használhatók a későbbi munkához.Christophe Pottier (conservation architect) karikatúrájaki  Garami Ferenc hidrológus-ról A második lépés az adatok alapos elemzése tekintettel a lehetséges kapcsolatokra. Ez a tevékenység segít felismerni a meglévő környezeti tényezők közötti összefüggéseket, rávilágít a fő veszélyekre és meghatározza a megteendő intézkedések sürgősségének sorrendjét. A következő lépés a kulturális örökség védelméről szóló javaslatok rendszereinek biztosítását, az ökológiai feltételek szükséges átalakítását, a pénzügyi szempontokat, a turizmus és az üzleti tevékenységek elfogadható szintjét, stb. célozza meg. A jogi és szervezeti háttér megvalósítására szolgáló indítványok ennek a fázisnak nagyon fontos részét alkotják, hogy elérjük a végső célt, egy környezet kezelési terv kidolgozását. Végezetül a tények és javaslatok egy jelentésben kerülnek összefoglalásra, amely elméleti és gyakorlati kézikönyvé válhat a helyi hatóságok számára az irányelvek gyakorlati bevezetéséhez.

Az adatgyűjtés hatékonyságának fokozásához és a számos szakterület által szolgáltatott adatok elemzésére szolgáló, szabványosított felület kialakítása érdekében a térinformatika alkalmazása felettébb javasolt.

A ZEMP. -nek nevezett módszertant először az angkori világörökség helyszínén alkalmazták Kambodzsában. A tapasztalatok szerint a kiemelkedő régészeti értékekkel rendelkező nagy kiterjedésű területek kezelhetők nagyon hatékonyan ezzel a módszerrel.

Christophe Pottier (conservation architect) karikatúrája Jelen János-ról, aki akkoriban Sziem Reap megye kormányzó-helyettese volt, később Vietnám-Laosz-Kambodzsa magyar nagykövete lett.Bárki megkérdezheti, hogy miért beszélünk erről a témáról ilyen sokat. Végül is, a fő cél ugyanez, vagyis megvédeni a régészeti örökséget valahogyan, nevezzék ezt ZEMP-nek, vagy bármi másnak. Igen, azonban ez csak részben igaz.

A régészeti lelet kezelés hagyományos szemlélete az esetek többségében megelégszik egy nemzeti régészeti törvény általános előírásaival. Még a régészeti lelőhely leltárakban is nagyon rövid szakaszt szánnak a környezeti hatásokra.

Az egész szakmai szemlélet csak a régészet tudományos értékeire összpontosít és a lelőhelyek védelmének kérdését elintézettnek tekintik a konzerválási tevékenységgel. Nem túl sokat törődik a változó, romboló környezeti hatásokkal."Angkor sokkal szebb a képernyőn!" Christophe Pottier (conservation architect) karikatúrája Csáki Gy.-ról

A ZEMP egészen más. Alapgondolatát abból a tényből meríti, hogy a műemlék környezetével szoros társadalmi-ökológiai kapcsolatban él. Minél kevésbé ártalmas hatások képesek elérni a védett helyszínt, annál hatékonyabb a védelem maga. Ezért a terület a maga teljes komplexitásában kielemzésre kerül és a védett lelőhely körüli zónakialakítás alapján a megengedett és tiltott tevékenységeket meghatározzák. Továbbá jogi keretet és helyi hatósági ellenőrzést szánnak annak biztosítására, hogy lehetőség nyíljon a napi megfigyelésre, változásvezetésre és beavatkozásra, ha szükséges.

A ZEMP-nek leltár funkciója is van. A nyilvántartott műemlékeknek ez a leltára mindenféle leletmentési műveletet elősegítene. Ez egy olyan nyilvántartás, amely nyitott a bővítésre. Bármilyen új adat, amely leletmentő ásatásokból vagy műemlékek restaurálásából származik, integrálható az adatbázisba. Továbbá a környezeti adatbázis lehetővé tenné, /amely fontos szempont az eredeti táj jelleg rekonstruálását és így helyezné a régészetileg visszaállított műemlékeket a korábbi környezetébe. A probléma kezelés és megoldás ilyen komplex megközelítése teszi a ZEMP-et annyira izgalmassá.

A munkánk eredményeképpen létrejött rajzokból ide kaqttintva található ízelítő, ami összevethető a GoogleMap-ban látható jelenlegi állapottal.

Alább a munka során elkészült dokumentum szkennelt és szövegfelismertetett példánya olvasható, melynek hivatkozott térképei az előző linkről érhetők el

https://erda.hu/sites/default/files/zemp_ocr1.pdf

Hozzászólások

Jelen János képe

 

 

Angkor-kutatás Magyarországon 1999-ben

 

Invokáció helyett

E helyen két évvel ezelőtt olvashattak az Angkor Alapítványról Akkor az OMvH kiállítótermében a Preah Ko (Szent Tehén) elnevezésű szentélycsoport stukkó és homokkő díszítésének állagmentő munkáihoz készült fotogrammetriai felmérés anyagát csodálhatta a nagyérdemű. E sorok írója a kiállítás megnyitóján lelkesen mutatta fel, s beszélt egy akkor frissen elkészült angkori űrfotóról Nos, az elmúlt két évben egyértelművé vált: a budapesti székhelyű Angkor Alapítvány a régészettudomány új ágának létrejötte körül bábáskodott. A téma joggal világhírűvé vált kutatója, Dr. Elizabeth Moore, s jómagam álmodni sem mertük, hogy mára az Angkorról készített radar felvételek nyomán az "űrrégészet" a világ több egyetemén oktatási anyaggá válik De ne siessünk: előbb egy pár sor a születés körülményeiről.

Egy furcsa éjszakai telefon

1994 áprilisának egyik hajnalán furcsa telefonra ébredtem: amerikai ismerősöm, a World Monuments Fund elnevezésű, elsősorban építészeti műemlékek megmentésére szakosodott alapítvány programigazgatója hívott. Miután udvariasan elnézést kért a "korai" zavarásért, megértésemet kérve a mint egy 5 ezer km2 kiterjedésű angkori romterület több mint ezer épületcsoportja közül az egyik, Preah Khan, percnyi pontosságú földrajzi koordinátái után érdeklődött. "No de John, biztos, hogy éjjel fél háromkor kell ezt megtudnod?" - válaszoltam hivatásom, a diplomácia legalapvetőbb szabályát megsértve. "Nem nekem, az űrhajósoknak sürgős." - válaszolta első hallásra kevéssé meggyőzőnek hangzóan. "Megmagyaráznád?" - próbáltam időt nyerni, hogy végre összeszedhessem gondolataimat.

John Stubbs hadarva magyarázta, hogy a New York-i metrón épp az Endeavour űrsikló éppen aktuális fellövéséről olvasott a New York Times tudományos mellékletében. A cikk szerzője arról írt, hogy az űrsikló rakterét megtöltő 10 tonnás berendezés olyan különleges radar felvételeket készít a Föld felszínéről, amelyek 16 ország 52 kutatócsoportja számára adnak munkát az elkövetkező években. A megannyi kutatási terület között a nyugat afrikai gorillák élőhelyétől kezdve a Balti-tengerbe kiöntött olajfolt beazonosításán át, a kamcsatkai vulkánkitörésig számos izgalmas téma szerepelt. Köztük volt az Ubar elnevezésü oázis is, amelyet régen betemetett a homok, mivel a hajdan híres kereskedelmi központ alatt elapadt a víz. A régészek műholdfelvételek alapján már próbálkoztak a feljegyzésekből ismert hely beazonosításával, de igazi áttörést a homokfelszín alá behatoló radarsugarak képpé alakított mérési' eredményei hoztak: nem csak a régi, kiszáradt folyómeder, de az évszázadokig használt karavánutak, a tevék patanyomaitól 0sszetömörödött talaj hajszálerei is gyönyörűen láthatóvá váltak. "De mit lehet egy oázisban találni Angkorhoz képest?!" - gondolta John, akinek szervezete az angkori Preah Khanban dolgozott. A gondolatot azonnal tett követte: még a metróállomásról felhívta a NASA űrközpontját és az űrsikló tudományos programját vezető kutatót kérte, Diana Evans miután meghallgatta honfitársát közölte: az ötlet jó, de az űrhajósok minden perce be van osztva; nyugodtan töltsék ki a szükséges papírokat, mert októberben ismét repülnek a masinával John belenyugodott, de az időjárás szeszélye miatt a sikló leszállását egy nappal elhalasztották. (https://en.wikipedia.org/wiki/STS-59#19_April) Ekkor Diana visszahívta John-t és közölte: ha 40 percen belül megadja a pontos koordinátákat az űrhajósok "odanéznek" . John nem az atlasz, hanem ismét a telefon után nyúlt, mivel eszébe jutottak a magyarok, akik "valamilyen térinformatikai rendszert eszkábáltak össze Angkorról".

Miután megértettem a feladatot felhívtam földrajztudós barátomat, Gercsák Gábort, aki sokkal kevésbé lepődött meg az őrült időponton, s néhány perc alatt megadta a kért információt. A felvétel elkészült, s az angkori űrrégészet útjára indulhatott.

A elmúlt héten, a geofizikusok európai csoportjának budapesti tanácskozásán számoltunk be Dr. Moore-al az elmúlt öt év kutatásainak eredményeiről. Azóta nem csak az említett második, 1994 októberi repülés során készültek újabb angkori felvételek, hanem 1996 decemberében, most már a NASA témában illetékes kutatóintézete, a Jet Propulsion Laboratory különlegesen felszerelt repülőgépe is gyarapította a kutatók képtárát. Ez utóbbi alkalommal már térbeli képalkotásra is alkalmas, ú.n. interferrometrikus felvetélek is készültek. Ezekből hozták létre aztán a fantasztikus filmekből jól ismert virtuális táj 45 másodperces mozgóképét.

Civilizációk ujjlenyomata

Itt érdemes visszatérnünk a "magyarok összeeszkábálta térinformatikai rendszerhez". Ez a kutatási program már I990-ben elindult Akkor Csáki György, a régészet iránt mindig fogékony térinformatikus, az egyiptomi magyar ásatások mellett a magyarországi kelta kutatók számára is hasonló adatbázisokat létrehozó mérnök segített az első angkori térinformatikai adatbázis létrehozásában. Munkája eredményeit az UNESCO is nagyra értékelte, s az Angkor Alapítvány adományaként ez lett az l992-ben 20 év kényszerű szünet után ismét elindított nemzetközi angkor-kutatások kiindulási alapja Kél éven át, több mint egy tucat tudományterület tudósainak adatai kerültek Gercsák Gábor, Csáki György és felesége, Annamária közreműködésével az AGIS névre keresztelt rendszerbe. Tőlük vette át a munkát l994-ben Kuszinger Róbert, aki három évig mint az Alapítvány ösztöndíjasa fejlesztette tovább az adatbázist. Ma már az AGIS-3 nem csak történelmi légi felvételeket, hanem műhold és űrsikló képeket is 5-20 m pontossággal illeszt össze közigazgatási, hidrológiai, régészeti, műemlékvédelmi, geológiai, földhasználati, növény- és állattani, s még megannyi adattal, ami a rendszer 92 szinten rendezett rendszerébe csak elfér. Ez ma a világ legnagyobb, és a maga nemében egyedülálló angkori térinformatikai rendszere, változatlanul Budapesten épül.

A legújabb angkori kutatások már a SZTAKI világhírű CNN (celular neural network) kutatásai felé terjesztik ki csápjaikat. Az említett légi- műhold és radar felvételek számos olyan régészeti szempontból eddig ismeretlen helyre irányították a kutatók figyelmét, amelyeket a polgárháborúban lerakott több mint 2 millió akna miatt megközelíthetetlenek. Ezek egy jó részét még sokáig csak "fentről" lehet kutatni. A kényszer és a csúcstechnika házassága azonban minden várakozást felülmúló eredményeket hozott

Kiderült, hogy a kép- és alakfelismerésben már eddig is meglepő eredményeket hozó eljárások a régészek számára is semmi mással nem pótolható eszközök. Úgy tűnik, hogy a kezdetben még csak véletlenszerű találgatások és próbálkozások hosszú során át alakítgatott képek kincseket rejtenek. A régészeti szempontokat rögzítő képmódosító eljárások a jövőben talán automatikus folyamatokká alakíthatók. Így akár maguk is "megkeresik" a képeken a régészek számára fontos, s szabad szemmel esetenként felismerhetetlen alakzatokat!

Dr. Moore már a 80-as évek végén, Északkelet-Thaiföldön légi felvételeken kereste a körárokkal, sánccal körülvett őskori településeket. Az Angkor Alapítvány adatbázisa és a NASA/JPL radarfelvételein most több mint száz, eddig ismeretlen hasonló települést azonosított be Angkor szívében, ahol eddig mindössze két ilyen telepről volt a kutatóknak igen felszínes ismeretük! Azóta megkezdődött e minimum 2-3 ezer éves telepek bejárása, s ezek nyomán az első angkori őskori ásatások előkészítése is A magyarok adatbázisa kedvéért ma már Újzélandról utaznak Budapestre a régészek

A jövő tehát a földfelszínt szakadatlanul átalakító, s így minden civilizáció által semmi máshoz nem hasonlíthatóan egyedi földfelszín sajátos ujj lenyomatának feltérképezése.

Gondolkodj nagyban!

A NASA most már hosszú távra is kész segítséget nyújtani a régészeknek és műemlékvédőknek. Ezért 240 CD lemezen elküldték az Angkor Alapítványnak a földfelszínről eddig készített összes radar felvétel "nézőképeit" : keressük meg, hátha más kultúrák nyomaira is rábukkanunk a 850 km hosszú, 35-50 km széles sávokon.

Már a feladat meghatározása is új partnerek bevonását igényelte. Megkerestük a BME Fotogrammetriai Tanszékét, az ELTE Régészeti Intézetének Térinformatikai Laboratóriumát és a Kulturális Örökség Igazgatóságát. Kapcsolatba léptünk az UNESCO Világörökségi Központjával, akik rendelkezésünkre bocsátották a jelenleg nyilvántartott összes világörökségi helyszín alapadatait. Ezek alapján 117 helyszínt azonosítottunk a nézőképeken: A határ valóban a csillagos égi Most már csak az a kérdés, hogy lesz-e elég fiatal magyar kutató, aki az űrrégészek és a XXI. század modem műemlékvédői közé akar állni. A kihívás óriási.

Jelen János, Fókusz 1999

Gercsák Gábor képe

 

Én nem így emlékszem. Jánosnak volt egy rádióinterjúja mint az új nagykövettel, és ez nekem megvan kazettán. Most éppen nincs kéznél, de meg fogom keresni. A következőket kb. 20 évvel ezelőtti emlékeim alapján írom, lehet benne tévedés.


János akkor úgy mondta, hogy Stubbs hónapokkal korábban hallott arról (New Yorkban az utcán sétálva egy tévébolt előtt), hogy az űrsikló miket kutat a Szaharában, mire ő azonnal felhívta egy telefonfülkéből Houstont, és kérte a kutatási igazgatót. Pillanatokon belül kapcsolták, és Stubbs azt mondta, a kutatási pénzt lehetne érdemesebb dolgokra is kutatni, mint a Szahara ivóvizére, pl. a kambodzsai feltárásokra. Az igazgató(nő?) azt mondta, oké, majd ha úgy adódik, ezt beveszik a programba. Elkérte Stubbs telefonszámát, hogy alkalomadtán jelentkezik. Mindez pár hónappal volt 1994 áprilisa előtt. Amikor pedig a gép áprilisban nem tudott leszállni a rossz idő miatt, az igazgató felhívta Stubbsot, hogy húsz percen belül adja meg a kívánt hely UTM-koordinátáit. A hajnali telefon stb. úgy volt, ahogy azt János írta. Jól emlékszem az esetre, mert aznap nagyon későn értem haza Vácra, éjfél körül folytattam a könyvek és térképek dobozolását vagy hajnali kettőig (költözni készültem Békásmegyerre), és akkor kezdtem vacsorát melegíteni. Mellesleg a térkép, amelyet használtam, a helyi, Siem Reap-i térképtárból származott, amelyet elemeltem, mikor Jánossal ott voltunk. A térképre, most is megvan, rápecsételték, hogy felhasználás után bezúzandó. Tehát olyan térképről kapták az űrhajósok az adatot, amelyet meg kellett volna semmisíteni. Jánossal ezt a térképet mentettük meg amúgy trükkös, nem igazán publikus módon.

Az oldalsávban található Népszava egyik 1995. évi számában megjelent cikkéből egyértelműen kiderül, hogy 1994. áprilisban az Endeavour volt fenn, de akkor kissé „mellélőttek”. A használhatóbb radarképek 1994. októberben készültek.