Bevezető

Mikor a témaválasztásra került sor, számomra nem volt kérdéses, hogy miről szeretném írni a szakdolgozatomat. Sokat foglalkoztatott Kambodzsa és a XX. században ott lezajlott véres népirtás, melyet a világtörténelem legnagyobb genocídiumai egyikeként tartanak számon.

A nehézséget többek közt az okozta, hogy kitaláljam, hogyan fogom egy dolgozatba foglalni Kambodzsa Vörös khmerek uralta időszakát a buddhizmussal. Lévén Kambodzsa majd’ minden lakója buddhista, kézenfekvő volt a kapcsolat. Felkeltette az érdeklődésemet, hogy az országot átható vallások, köztük főként a buddhizmus, milyen hatással lehetett az emberek gondolkodására és cselekedeteire ebben az időszakban. Elkezdtem ok-okozati összefüggést találni a khmerek ősi hitvilága és az ország modernkori történelmének alakulása közt. Így már megvolt az alap, amire aztán felépíthettem a szakdolgozatomat.

Nem véletlen esett a választásom erre a borzalmaktól terhes, ám annál több tanulságot rejtő témára, mely engem érzelmileg is megérintett. Különös, hogy magyarként az milyen sok helyen felbukkant életemben az ország és annak tragikus sorsa. Kambodzsáról először a szüleimtől hallottam. Ők az UNESCO ZEMP projektjében vettek részt 1992—1993-ban, egy nemzetközi szakértőkből álló csoport tagjaiként. A ZEMP célja az volt, hogy átfogó tanulmányt készítsen, az Angkori templomegyüttesről, mely előkészíti annak az UNESCO Világörökségek Listájára való felvételét. Valamivel később, gimnazista koromban két nagyon kedves barátomnak köszönhetően kelt fel bennem a vágy, hogy jobban megismerjem Kambodzsa sötét történelmét. Egyikük édesapja rendőr főhadnagyként szolgált a magyar békefenntartó csapatban, amikor találkoztunk szívesen mesélt nekem az emlékeiről. Másikuk édesapja khmer származású, maga is elszenvedője volt a Vörös khmerek pusztításának. Testvéreivel együtt tanulmányi ösztöndíj útján jutottak külföldre, ahol aztán mindannyian új életet kezdhettek.

Az ő történeteik sarkaltak arra, hogy utána járjak, és válaszokat találjak arra a számtalan kérdésre, ami a téma kapcsán felmerült bennem. Legfőképp az foglalkoztatott, hogy hogyan fordulhatott önmaga ellen egy buddhista ideológiával átitatott nemzet a XX. században. Habár a Pol Poti rezsim bukása óta több mint harmincöt év telt el, az ország sebei máig nem gyógyultak be teljesen. Az utóbbi években Kambodzsa hatalmas fejlődésen ment keresztül. Azonban, a Vörös khmerek telepítette taposóaknáktól megnyomorodott emberek látványa máig emlékeztetik a látogatót a közelmúltban lezajlott szörnyű polgárháborúra.

Dolgozatomban először ismertetni szeretném Kambodzsa korai történelmét. Többek közt olyan – talán általánosnak tűnő, de a téma szempontjából elengedhetetlen – kérdésekre igyekszem választ adni, mint: Kik azok a Khmerek? Honnan származnak? Hogy kerültek abba a térségbe? Hogyan, mikor, miért kerültek kapcsolatba a buddhizmussal? Hogyan hatott a buddhizmus és hinduizmus a társadalmukra, a politikai és mindennapi életre? Valamint, hogy hogyan befolyásolhatták Kambodzsa történelmét a különböző vallások?

Ezután taglalom a Vörös khmerek hatalomra jutását megelőző évek eseményeit. Igyekszem megtalálni azokat a politikai eseményeket, melyek Pol Pot kezére adták az országot. Külön fejezetet szentelnék Saloth Sar, azaz Pol Pot személyének ismertetésére, gyerekkorától egészen haláláig. Ezen fejezetben igyekszem feltárni tetteinek lehetséges mozgatórugóit, életének azon eseményeit melyek hatással lehettek későbbi radikális politikai nézeteire.

Bemutatom továbbá a Demokratikus Kambodzsa Vörös khmerek irányította négy évét. Ugyanakkor nem kívánok a részletekig belemenni az általuk elkövetett rémtettek ismertetésébe, mivel számos könyv foglalkozott már a témával. Úgy gondolom, ezen a téren én már nem tudnék újat mondani. Helyette inkább olyan kérdésekre próbálok választ találni mint, hogy mennyiben tehető egyetlen ember, nevezetesen Pol Pot, felelőssé a történtekért? Volt-e szerepe a khmer társadalmat átható buddhista szellemiségnek abban, hogy ezek a borzalmak megtörténhettek?

Anne Michaels a vietnami háborúról elmélkedve egyetemes érvényű megállapítást tesz: „A történelem erkölcs nélküli: az események bekövetkeztek. Ám az emlékezés morális természet; amire tudatunk emlékezik, az nem más, mint amire a lelkiismeretünk emlékezik.” (Falusi M. 2013: 92.)

Szakdolgozatomban az idegen szavak esetében a magyar átírás szabályait vettem figyelembe, ám a gyakran használt szavaknál, ahol a magyar források már átvették az angol vagy francia változatot, ettől eltérek.