Hibaüzenet

Notice: Undefined offset: 1 counter_get_browser() függvényben (/var/www/html/proba/sites/all/modules/counter/counter.lib.inc 75 sor).

A fotogrammetria es a számítógéppel támogatott fotogrammetria alkalmazása az építészetben és a régészetben


E fejezetet a téma alapfogalmainak rövid bemutatásával vezetem be. A fotográfia - az emberi szemhez hasonlóan a tárgyról a centrális perspektívának megfelelő képi ábrázolást nyújt. Mivel az ember szeme egymástól 6-7 cm távolságban van, az agy a nézett tárgyat két· egymástól kismértékben eltérő képnek fogja fel, es a különbségeket mélységként. érzékeli. így alakul ki a térbeli látás. Az optikai leképzés, ill. fényképezés matematikailag meghatározható relációkat teremt a fénykép valamint a fényképezett tárgy között, és ezeket. a geometriai törvényeken alapuló in1formációkat használja 1'el módszerében a fotogrammetria. A fotogrammetria tehát a képi információ szerzésének módszere és feldolgozása további információk közlésére. Az ennek megfelelő eljárás két részből áll Egyrészt, a fényképfelvételek elkészítéséből másrészt ezek méréstechnikai kiértékeléséből.

A földi fotogrammetria alapvető információgyűjtő műszerei a műszergyárak által különböző paraméterekkel készített. fotóteodolitok ill. ikerkamarák. Egy-egy konkrét. feladat. során a kiválasztás szempontjai a következők lehetnek:A WILD P3I-es univerzális mérőkamara az I Szeti sírban

- adott. vagy szűk határok között. változó objektumméret és fényképezési távolság esetén annak megfelelő nyilasszögű és fókuszáltságú kamara választandó ki;

- ha változó objektumméretek, fényképezési távolságok és kamarahelyzetek fordulnak elő, célszerű univerzális, vízszintes tengely körül dönthető, változtatható nyilasszögű és fókuszálású kamarát alkalmazni (pId. WILD P31, UMK)

- rövid vagy néhány 10m-es felvételi távolsággal készítendő ismétlődő sztereófelvételekhez alkalmasak a különféle típusú ikerkamarák, amelyek általában 40cm és 120 cm-es állandó bázissal készülnek a bázis forgatható függőleges helyzetbe állítható így ezek a kamarák a legváltozatosabb felvételi helyzetekben is használhatók (pl.: OFTON/ZEISS SKK 40 es 120, WILD C40 és C120)

- a régészeti célú felvételezéshez ahol a gazda-ságosságnak elsőbbsége van a túlzott pontossággal szemben, gyakran alkalmazzák a nem-mérőkamarákat.

A hagyományos fotogrammetriában az információáramlás a fénykép-felvételektől a végtermékig - amely klasszikus esetben a méretarányos síkbeli vonalas rajz analóg eljárásokkal a következőképpen valósul meg. A térbeli tárgyról két különböző álláspontról készített f'elvételt a műszer képtartóiba helyezzük és addig mozgatjuk - tájékozzuk amíg az egymáshoz viszonyított helyzetük olyan lesz mint a felvétel pillanatában. Ha a képeket binokulárisan szemléljük és a szemlélő optikákba egy-egy mérőjelet helyezünk amelyek mozgását a modelltérben kézi-kerekekkel szimuláljuk, azok a modell identikus pontjain eggyé olvadnak össze. A jellemző vonalain az egyesített mérőjeleket végigvezetve a kiértékelő berendezéshez szervesen kapcsolódó koordinatográf' asztalon ezek a vonalak kirajzolódnak. A rajz síkjára merőleges koordináta rendszerint számlálóműről leolvasható vagy regisztrálható. Választható műszerek: Sztereoautográf, Technokart, Topocart B, ZEISS Jena; A-40 Autográf, WILD.

Ha a képtartalom információgazdagságának megőrzése is cél, akkor képátalakítást lehet végezni melynek eredménye torzulásmentes méretarányos fénykép. Ennek a műszerei a képtranszformátorok, (pl.: SEG-I., SEG-V. ,ZEISS Jena;) es ortoprojektorok (pl.: Ortophot ZEISS Jena; OR-I, WILD).

Számitógéppel támogatott kiértékelés plotterrajza a TT 32 sir egyik faláról.A számítógéppel támogatott fotogrammetria a fényképfelvé-teltől a végtermékig terjedő analóg információáramlásokat váltja fel - részben, vagy egészben - a számítógép segítségével korszerű digitálisokra, előtérbe állítva ezáltal a feldolgozás analitikus formáit. Ennek alapvető eszközei a térmodellt matematikai vetítéssel előállító analitikus plotterek, (pl.: DSR-i, KERN; AC-i, WILD; PLANICOI1P, OPTON) valamint az impulzusadókkal felszerelt különböző komparátorok és analóg műszerek. A számítógépes támogatás sokkal könnyebbé, gyorsabbá, pontosabbá, teszi a tájékozást és a kiértékelést, sokoldalúbbá a végtermék megjeleníthetőségét. Ez utóbbi azért is különösen fontos mert az építészeti régészeti fotogrammetria több különböző szakterületnek is nyújt infor-mációt; építészeknek, régészeknek, művészettörténészeknek, es restaurátoroknak. Archiválási célból a fotogrammetriai felvételek lehetővé teszik az eredeti állapot visszaállítását időközben bekövetkezett teljes vagy részleges rongálódás esetén is. Ásatások dokumentálásánál ez különösen fontos, hiszen a feltárás során ahhoz, hogy mélyebben fekvő réteget feltárhassunk, a felette lévőt el kell bontanunk.

Az építészeti Fotogrammetria történetének kezdete Meydenbauer nevéhez fűződik. Grafikus eljárását 1867 es 1945 között alkalmazták; ezen idő alatt több ezer Fotogrammetriai felvételt készítettek német és más országbeli műemlékekről. A fotogrammetriát Lausedat alkalmazta először térképészeti célokra emellett foglalkozott az épületek fotogrammetria felmérésével is. A sztereo- fotogrammetriai módszerek kifejlesztésében Dolezal végzett úttörő munkát és nagy jelentőségű volt a Fuchs Károly kidolgozta paralellogram-elv is. A Pulfrick által szerkesztett sztereokomparátor megnyitotta az utat az analitikus módszerek kifejlesztéséhez. E korszak hazai képviselői a fotogrammetriában a mar említett Fuchs Károly mellett: Csibi Lőrinc, Lángos Lajos, Szabó Endre, es Újsághy Zsigmond. [Kís Papp 81 14-19]

A kezdeti fellendülés után az utóbbi évtizedekig a szórványos alkalmazás és a lassú fejlődés volt a jellemző. Újabb érdeklődést az váltott ki, hogy a műemlékek fokozottabb megbecsülése sürgetővé vált. Foramitti a mar majdnem elfelejt ett eljárásban felismerte az építőmérnöki és építészeti rekonstrukciós munkák nélkülözhetetlen támaszát. Carbonell a CIPA (Nemzetközi Fotogrammetriai Társaság) elnökeként és konkrét műszaki tevékenységével is jelentősen hozzájárult a fotogrammetria építészeti és építőmérnöki alkalmazásához.

Napjaink megnövekedett építészeti és épületszerkezet rekonstrukciós feladatai, valamint műemlékeink, régészeti leleteink fokozottabb megbecsülése a fotogrammetriában is új hatékonyabb és gazdaságosabb módszerek bevezetését követeli meg. Ez nem nélkülözheti az egyre szélesebb körben alkalmazott számítástechnika nyújtotta lehetőségeket sem. Az építészeti régészeti fotogrammetria fejlődésében két irányzat kezd kialakulni. Az egyik a,fénykép által nyújtott tartalmi gazdagságot tartja fontosnak es ennek megfelelően a képtranszformáció és az ortofotoszkópia alkalmazását helyezi előtérbe. A másik struktúráIt, generalizált, numerikus, és ennek megfelelően számítógépen feldolgozható pontos eredményt var.

Videókamerás képfeldolgozó rendszerA jövő útja talán a digitális ortofotoszkópia, amely sikeresen egyesítheti mindkét tábor elvárásait. A régészeti felméréseknél helyenként kezdik alkalmazni a nemmérőkamarás síkfotogrammetriai felvételek (polaroid is) digitalizálással vagy videokamerával történő számítógépre vitelét és feldolgozását. [Kis Papp 89]

A fotogrammetria építészeti régészeti alkalmazásának esetei rendkívül változatosak. Ha csak a fényképezett tárgy méretét tekintjük a néhány centiméteres cseréptöredéktől a hatalmas katedrálisokig a felvételezés és kiértékelés, a földi és légi-fotogrammetria számos módszerét felöleli. Szinte minden esethez egyedi technológiát kell kidolgozni. Az alkalmazható módszerekről bőséges irodalom áll rendelkezésre. A napjainkig megjelent publikációk száma eléri az 1600 - 1700 -at Ebből az 1978 december 31-ig fellelhető irodalmat a Geodinform 1979/1-2 sz. tartalmazza. [Kiss Papp 89] A fotogrammetria ezen ágának klasszikus eszközeit, módszereit és történeti fejlődését részletesebben tárgyalja: Kis Papp 81, Fussell 82, Waldhausl-Kraus 85 423-427.