I.1 A kezdetek

 
Kambodzsa mai területe már az i.e. III. évezredtől kezdve lakott volt, ahol egy jól szervezett és gazdag neolitikus kultúra virágzott. Bizonyítják ezt a Tonleszap egyik mellékfolyója mentén talált finoman megmunkált kerámia szobrok és égetetlen agyagedények. Ez a kultúra körülbelül az i.e. IV. századig állhatott fenn.

1. sz. kép Kambodzsa területének változása i.sz.100‐1500‐ig

Ekkorra már jó minőségű bronzból készült használati eszközöket, ékszereket és fegyvereket készítettek, melyek nagy részét a temetkezési helyek közelében találták a régészek. Az ásatások során előkerült leletek alapján jól rekonstruálhatóvá váltak az akkor ott élő emberek mindennapjai, akik halászattal, vadászattal és rizstermesztésen alapuló földműveléssel foglalkoztak, valamint állatokat is neveltek. Hitviláguk alapvetően az ősök tiszteletén alapult. Erre a temetkezési helyeken állított, szentként tisztelt kövek, a menhirek szolgálnak bizonyítékul. Ezeket valószínűleg az elhunytak emlékére állították, természetfeletti kapcsolatot teremtve ezzel a földi és égi világok közt. Ez a megalitikus kultúra lehetett az alapja a későbbiekben, főként indiai hatásra kialakuló, a khmer kultúrában fontos szerepet betöltő kőépítészetnek.

Kambodzsa ókori történelmének legelső jelentős állomása Funan, az első nagy birodalom, mely időszámításunk kezdetén, a Khmer birodalmat megelőző időkben jött létre. Kínai krónikák említik ezen a néven, mely az ókhmer bnam, azaz hegy szóból ered, utalva ezzel a funani uralkodókra, akik a „hegyek királyai” elnevezéssel utaltak magukra. Máig nem lehet pontosan meghatározni a régi indokínai államalakulatok kiterjedését. Funan feltehetőleg a Thai-öböl partjától a Menam alsó folyásának medencéjén át a Mekong deltájáig húzódott, magában foglalva a mai Dél-Vietnamot. Az itt élő emberek a földművelés mellett, már az i.e. II. századtól, élénk kereskedelmet folytattak többek közt Indiával, ami kedvezően hatott a khmer civilizáció fejlődésére.

A szakértők egyet értenek abban, hogy az indiai kultúra elterjedése a khmer birodalom területein békés természetű lehetett. Ma már csak az kérdéses, hogy mely társadalmi csoportok lehettek a kulturális hatás közvetítői. Az egyik elmélet szerint, a kereskedők voltak azok, akik elterjesztették az indiai kultúrát. Ez részben igaz lehet, de az ő tevékenységük főleg a partok mentén elterülő kikötői lerakatok területére korlátozódott, az indiai befolyás azonban az ország belsejében mutatható ki nagyobb mértékben.

Ebből következik, hogy az indiai kultúra igazi hírnökei a bráhmanák, a papi kaszt tagjai voltak, akik a Bengál-öböl kikötőiből indultak Kambodzsa felé. Így jutottak el Funanba, ahol a hindu műveltség keveredve a helyi szokásokkal egy érdekes és magával ragadó összességet hozott létre, melyet ma khmer kultúraként ismerünk.

A legendák szerint Funan alapításának története egy indiai fejedelem nevéhez fűződik, aki egy éjjel álmot látván, az istenek utasítására útnak indult országából, hogy elhajózzon egy ismeretlen földre, ahol aztán elnyervén Szóma, a nága király lányának kezét a nép uralkodójává váljon. Hasonló történetet mesél el egy, a VII. századból származó, a mai Közép-Vietnam területén talált szanszkrit nyelvű felirat. E szerint, a hercegnő apja, Nágarádzsa azaz „kígyókirály”, hogy megajándékozza az ifjú párt, felhörpintette a vizeket, jókora termékeny földet adományozván így nekik, melyen aztán népük gazdálkodhat. Valószínű, hogy a monda egy Indiából származó, a vízgazdálkodásról megfelelő ismeretekkel rendelkező nemes férfiról szól, aki házasságot kötve a helyi uralkodó lányával Funan uralkodójává vált.

A dinasztia leghíresebb uralkodója Kaundinja Dzsajavarman, aki 478-ban lett Kambodzsa királya. A kínai krónikák szerint, uralkodása idején, egyaránt népszerűségnek örvendtek mind a hindu vallások, mind a buddhizmus tanai. Ekkor jelenik meg az uralkodók nevének végén a „varman” toldalék, mely szanszkritul azt jelenti pajzs vagy védelmező. Az uralkodó több követséget is küldött Kínába azzal a céllal, hogy ajándékokat vigyenek a császárnak, és beszámoljanak Funan helyzetéről. A krónikák leírják, hogy Funan fővárosa Vjádhapura, legfontosabb kikötője, és egyben kereskedelmi központja, a mai Vietnam területén lévő Oc Eo volt. A fővárost fallal határolták és bástyákkal, őrtornyokkal, valamint vizesárokkal vették körül, hogy megvédjék azt az esetleges ellenséges behatolóktól. Az emberek – ahogy sok helyen ma is – házaikat cölöpökre építették. A régészeti feltárások során előkerült számos edény, aranyból készült ékszer és ezüstérme, amit valószínűleg fizetőeszközként használtak.

Dzsajavarmant, 514-ben egyik ágyasától született fia Rudravarman követi a trónon, aki áthelyezteti a fővárost Angkorborejbe, ahol aztán negyed évszázadon át uralkodik. Ő szintén követeket küld Kínába. A feljegyzésekből kiderül, hogy orvosaiul bráhmanákat választ. Ettől kezdve válik nyilvánvalóvá az uralkodók és egyes bráhmandinasztiák közti szoros szövetség, mely a későbbiekben meghatározza majd a khmer birodalom történelmének alakulását.

Az VI. században, Rudravarman uralkodása után, a funani birodalom felbomlott. Ezt követően a khmerek egy csoportja a mai Kambodzsa szívében elterülő Tonleszap, a Nagy-tó, és a Mekong folyó éltette vidéken telepedett le, ahol megállapodván hercegséget alapítottak. Ekkor veszi kezdetét Kambodzsa, vagy ahogyan a kínai krónikák hivatkoznak rá, Csenla történelme. Kambudzsadésa – röviden Kambodzsa – szanszkrittül annyit tesz „Kambu ivadékainak országa”. A khmerek, terjeszkedésük során összetűzésbe keveredtek számos helyi néppel. Közülük a legjelentősebbek a csamok voltak, akik a khmerek hódításai miatt fokozatosan keletebbre szorultak. Végül a mai közép és dél-Vietnami partoknál telepedtek le, ahol megalapították erős tengeri birodalmukat, Csampát. A későbbiekben a két nép története szorosan összefonódik.

Funan és Csenla közti különbség a vízgazdálkodásban és így a rizstermesztésben mutatkozik meg a leginkább. Míg Funanban az embereknek állandó áradásokkal kellett szembenézniük, a földek lecsapolása és kiszárítása szakadatlan munkát jelentett a számukra, addig Csenla magaslati, hegyes vidékein a földműveseknek éppen a víz hiánya okozott problémát, melyet víztározók építésével igyekeztek minél hatékonyabban megoldani. „Mindenesetre, egy közös vonás összekapcsolta Funant és Csenlát: az erősen központosított politika szükségessége, egy olyan társadalmi berendezkedésé, amely képes hatékony vízgazdálkodási rendszert működtetni és irányítani.” (Albanese, 2002: 28.)

Marilia Albanese ebben a találó mondatban foglalja össze, hogy mi volt az a kiváltó ok, ami életre hívott egy olyan szilárd, hierarchikus társadalmi berendezkedést, melynek alapjai a mai napig fellelhetőek Kambodzsa politikájában, és valószínűleg szerepet játszottak abban is, hogy egy XX. századi diktátor, Pol Pot korlátlan mértékben magához tudta ragadni a hatalmat az egész ország felett.

Csenla VI. században még közel sem volt egységes birodalom, ekkor még több, egymással harcban álló fejedelemség alkotta. A csenlai uralkodók számára Funan elfoglalása, és így birodalmuk kiterjesztése volt az egyik legfőbb cél. Ezt végül, a VII. század elején, három nemzedék után, Isanavarmannak sikerült elérnie. Az ő uralkodása alatt érte el Csenla a legnagyobb kiterjedését. Ekkor területének nagysága majdnem megegyezett a mai Kambodzsáéval. Isanavarman igyekezett jó kapcsolatokat ápolni Csampával, ennek érdekében egyik lányát feleségül is adta a csam herceghez. Az ő uralkodásának idejéből, 612-ből származik az első khmer nyelvű felirat.

Utódja II. Bhavavarman lett, akinek az uralkodása idején kezdenek el terjedni a mahájána tanok. Ezt megelőzően a Siva-hit valamint az azt követő, Sivát és Visnut egyesítő Harihara kultusz volt a legelterjedtebb. A VIII. század khmer történelmét illetően ismét csak a kínai krónikákra hagyatkozhatunk, melyek ebben az időszakban egy „Szárazföldi Csenla” és egy „Vízi Csenla” létezéséről tesznek említést. A Szárazföldi Csenla egy látszólag egységes birodalmat foglal magában, a mai Kambodzsa északi részén, ezzel szemben a Vízi Csenla kisebb államokra tagozódik az egykori Funan területén.