I.3 Élet az angkori birodalom bukása után

Az Angkor bukását követő évszázadok történelméről, az előbbiekhez képest, igen szerény forrásanyag lelhető fel. Nevezik ezt az időszakot „Kambodzsa sötét éveinek” is, habár borzalmakban ez még csak előfutára volt a Vörös khmerek által véghezvitt pusztításoknak. Kambodzsa következő négyszáz éves történelmét a thaiokkal és Vietnamiakkal folytatott sorozatos harcok határozták meg, melyekben hol az egyik, hol a másik félnek sikerült kedvezőbb helyzetbe kerülnie. Határai állandóan változtak, attól függően, hogy éppen melyik uralkodónak sikerült nagyobb szeletet lehasítani az ország területéből. Ez vezetett ahhoz, hogy stagnálás állt be gazdasági, társadalmi és kulturális szempontból egyaránt. A hindu kultuszokat és a mahájána buddhizmust felváltotta a théraváda buddhizmus.

Eközben Angkorba kezdett visszatérni az élet, habár közel sem olyan fejlett színvonalon, mint egykoron. Angkorvatot buddhista kolostorrá alakították, és a beszámolók szerint gyakran látogatott zarándokhely volt. Számos, főleg spanyol és portugál misszionárius vagy utazó látogatott el Angkorba. Ők szinte mindannyian azon a – nyilvánvalóan téves – véleményen voltak: „hogy a nagy khmer várost kínaiak, bibliai népek vagy a római császárok mesterei, s nem helyi építészek építették.” (Albanese, 2002: 56.)

Az Angkorvat-ról készült legrégebbi térképet egy japán zarándok készítette, aki szintén tévesen azonosította Angkor templomait Dzsetavanával, a híres indiai kolostorral, ahol Buddha a hagyomány szerint élete nagy részét töltötte. A térképről 1715-ben készült másolat.

5. sz. kép  Japán térkép másolata 1715-ből

Csak a XX. században, jöttek rá, hogy valójában az ősi khmer fővárost ábrázolja.

A XIX. században kiújultak a harcok Vietnam és Sziám közt a Kambodzsa fölötti ellenőrzés megszerzéséért. A vietnami tisztviselők megpróbálták Kambodzsát adófizetésre kényszeríteni, ennek azonban az lett következménye, hogy lázadások törtek ki a vietnamiakkal szemben. A Sziámi-vietnami háború egy olyan megállapodással ért véget melyben a felek megegyeztek, hogy közös fennhatóságuk alá vonják Kambodzsát. Erre válaszul I. Norodom Franciaország védnökségét kérte. Kambodzsa 1867 és 1953 között Franciaország indokínai gyarmataihoz tartozott.

1941-ben francia befolyásra, az akkor még csak 19 éves, Norodom Szihanuk került a trónra. Róla úgy gondolták, hogy fiatal korából kifolyóan könnyű lesz irányítaniuk. A franciák tévedtek Szihanuk befolyásolhatóságát illetően. Az ifjú király minden erejével azon volt, hogy kivívja Kambodzsa függetlenségét. Végül hosszan elhúzódó tárgyalások után 1953. november 9-én Kambodzsa kikiáltotta függetlenségét és az ország államformája, a Norodom Szihanuk király vezette, alkotmányos monarchia lett. Az ezt követő három évtized eseményei fokozatosan vezettek Pol Pot és a Vörös khmerek hatalomra jutásához. Ezeket az eseményeket egy későbbi fejezetben majd részletesen kifejtem. Most azonban szeretnék inkább azokra a vallási és kulturális sajátosságokra kitérni melyeknek véleményem szerint, szintén meghatározó szerepük volt, s melyekről úgy hiszem okai lehettek a khmer népen végigpusztító őrületnek.