III.4 A buddhisták osztályrésze: az üldöztetés

A Vörös khmerek előtt mintegy 40-60 ezer – más források szerint százezer – buddhista szerzetes élt Kambodzsában. A rémuralmat alig pár százan élték túl. Az idegen etnikumúak, az értelmiségiek, és a városi lakosság mellett a buddhisták is kiemelt célpontjai voltak a Vörös khmereknek írtóhadjáratának.

14. sz. kép Buddhista szerzetes az S-21-ből kialakított emlékmúzeumban

Pol Pot teljesen megtagadta a vallást. Utasítására megszentségtelenítettek és leromboltak minden buddhista emlékművet, a kolostorok értéktárgyait elkobozták, a szentiratokat elégették. A szerzetesek, akik nem végeztek fizikai munkát, eltartottnak számítottak. A nép tisztelte őket, és amellett, hogy tanácsaikkal segítették az embereket, számos fontos, úgymint orvosi, tanítói vagy bírói feladatot ők láttak el. Ezek persze a Párt szemében szintén nemkívánatos foglalkozások voltak. A szerzeteseknek, akiknek a párt ideológiája szerint semmi hasznuk nem volt és csak élősködtek a társadalmon, két választásuk maradt. Vagy hagyják magukat leköltöztetni a népi kommunákba, ahol nekik is, mint mindenki másnak a rizsföldeken kell dolgozniuk, vagy saját kolostorukban végzik ki őket.

A Vörös khmerek a pagodákat is kínzókamrává alakították. A szerzeteseket megkötözve a szentélyek Buddha szobrai elé vonszolták, ahol meg kellett gyalázniuk azokat. Aki pedig nem engedelmeskedett azt azonnal megölték. A szerzetesek nem szállhattak szembe a zsarnokokkal, hisz Buddha iránti elkötelezettségük része volt, hogy nem foghatnak fegyvert, és nem árthatnak egyetlen élőlénynek sem. A földekre terelt szerzetesekkel, különös kegyetlenséggel bántak. Végkimerülésig hajszolták őket, miközben még szegényes élelmüket is megvonták tőlük.

Egy buddhista tanár miután megtudta, hogy egész családját kivégezték miatta, ezt mondta: „Egyetlen kívánságom, hogy semmilyen formában ne térjek vissza soha erre az átkozott világra.” (Máté, 1982: 145.) Kambodzsában a buddhizmus mélyen átjárta az egész társadalmat, és elemien befolyásolta a nép gondolkodását. Ami megmaradt a hitükből azt mélyen magukba temették, de sosem felejtették el teljesen. Azoknak a lelkében, akik életben maradtak csak még jobban megszilárdultak vallásuk ősi, mély gyökerei.