III.5 Amikor nincs olyan, hogy megfelelő büntetés

A Demokratikus Kambodzsa fennállásának kevesebb, mint négy éve alatt Kambodzsa lakosságából 1,7 millióan pusztultak el. Persze értelmetlen számokban mérni a veszteségeket, amikor egyetlen ember életének kioltása is szörnyű. A szám csupán felhívja a figyelmet arra a módszeres brutalitásra, melyet egy beteges rendszer ilyen rövid idő alatt képes volt véghezvinni. Azok, akik felelősek ezekért a tettekért sosem lesznek elég halottak ahhoz, hogy az emberek elégtételt leljenek a halálukban.

Számomra és természetesen a kambodzsai nép számára is, sokáig a legérthetetlenebb az volt, hogy hosszú ideig sem Pol Potot, sem más vezető párttagot nem vontak felelősségre tetteiért.

A Vörös khmerek által elkövetett bűnök felderítése még ma sem zárult le, ez elmondható a felelősségre vonás folyamatáról is. A kambodzsai kormány fontosabbnak tartotta a gerillaharc lezárását és 1998-ban általános amnesztiát hirdetett. Ezzel ugyan gyakorlatilag felszámolták a Vörös khmer mozgalmat, azonban a társadalomban súlyos sebeket hagytak gyógyítatlanul. (Zubor Z. HVG, 2012)

Csak nagy sokára, a kétezres évek elején – a közvélemény nyomására – kezdődtek meg a bírósági tárgyalások. A khmer nép, melynek minden tagja érintett valamilyen formában a történtekkel kapcsolatban, jogosan követelt elégtételt. A Vörös khmer vezetők közül többen már meghaltak, másik részük az elhúzódó tárgyalások során hunyt el. 2006-ban Phnompenben felállították a Kambodzsai Törvényszékek Rendkívüli Kamarái (ECCC) 4 bíróságot. A tárgyalásokon részt vettek az ENSZ delegáltjai és az akkori Kambodzsai kormány tagjai is. A testület feladata az volt, hogy népirtás, háborús és emberiesség elleni bűntett vádjával bíróság elé állítsa a még élő khmer vezetőket.

2012-ig egyetlen ember, Kaing Guek Eav vagyis Duch börtönparancsnok ügyében hoztak jogerős ítéletet. Életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. Ő volt az egyetlen a vezetők közül, aki pere során megbánást mutatott. Mikor visszavitték bűncselekményei helyszínére a beszámolók szerint a volt parancsnok összetört, és sírva kért bocsánatot tetteiért.

Ez az ítélet nem adhatja vissza a nővérem életét ez nyilvánvaló, de mégis üdvözlöm, mert segít abban, hogy megfelelő perspektívába kerüljön a múlt, hogy a gyerekeinkkel meg tudjuk értetni mind azt, ami történt, hogy újjáépítsük a társadalmat. Duch börtönben fog meghalni, ha még húsz év múlva is életben lehetne, akkor láthatná azt a társadalmat, ami már nem vetné alá magát az ő rémuralmuknak. (O'Sullivan, S. 2012. 38:08-38:33)

Véleményem szerint nincs az a büntetés, mely egyenlő súlyú lenne az elkövetett bűnökkel. Teljesen mindegy lett volna, hogy ha Pol Potot vagy másokat egy életre börtönbe zárnak, netán kivégzik őket, hiszen már egyetlen gyilkosság esetében is felmerül a kérdés, hogy mi lehet a kielégítő büntetés, amit kimérhetnek az elkövetőre.

Mindezek mellett Pol Pot, aki a legnagyobb mértékben tehető felelőssé a történtekért, halála napjáig nem mutatott semmiféle megbánást. Ő abban a hitben halt meg, hogy minden, amit tett az országa és népe érdekeit szolgálta. Ha a karmánkra úgy tekintünk, mint valamire, ami a szándékos tetteink által nyomot hagy a világban, akkor Pol Pot – hite szerint a jóakarattal elkövetett – bűnei milyen nyomot hagytak maguk után?